A letter from Sep 08, 2022

Szia. Most kezdődött az év. A sulival nem lesz gond, megpróbálok idén is kitűnő lenni. Amitől félek az az emelt érettségi (magyar/töri) és a jövőm. Még mindig nem tudom mit szeretnék csinálni. Gondolkozok pszichológián, szociológián (időnyerésnek nemzetközi ismereteken) ujságíráson, és mostanában eszembe jutott hogy lehet nem is lennék rossz nyomozó. Vagy valami testbeszédelemzés bár nem tudom hol tudnám ezt hasznosítani. Együtt vagyok Zsófivval, akit nagyon szeretek, viszont lassan úgy érzem megfojt. Nem vagyok szabad. Viszont rettegek hogy elveszítem. Mostanában jobban van, de volt már egy kísérlete mióta együttt vagyunk. Nem bírnám ki ha meghalna. Azt hiszem nem sokára szakítani fogok. Találtam egy jegyzetet a telefonjában, amiben arról ír h milyen szar minden, és hogy túl jó hozzá, és mennyire idegesíti hogy minden csaj vele beszélget. (nem írja hogy kicsoda) Azt is többször írta hogy szereti. Több mint fél éve együtt vagyunk, majdnem minden nap, de mégsem tudok abban bízni hogy rólam beszélt. Ebben a bizonyos házibuliban, szinte végig petivel volt, pár lány táraságában.Szóvá is tettem aztán elmondtam h én is volt h flörtöltem valakivel, ezen pedig nagyon kiakad. Inkább rosszullett. Így utólag ez elég felháborító. Nagon feszít már ez a gondolat, de nem akarom elveszíteni, és ismerve az állapotát és a személyiségét, nem bírná ki ha elhagynám. Jó hozzám, csak mást (is) szeret. Anyukám 1 és egy negyed éve nincs velünk, nagyon hiányzik. A gyász minősége változott. Néha megcsap egy szúró fájdalom ami aztán egész hamar elmúlik. Az emberek kurva ostobák. Vagyis inkább érzéketlenek. Mintha senki sem tudná hogy mi történt. Valaki kurvaanyázik, valaki úgy reflektál apára és ágira mint a "szüleim", valaki elfelejti, valaki pedig hónapról hónapra szóba hozza, hogy ezzel empatikusabbnak tűnjön, de ettől csak rosszabb. Megkérdezi h hiányzik e, mi a fasz...Természetesen beszélni róla meg nem tudok/nem akarok. Gábor bával akarnék beszélni, de nem tudom hogy szóljak neki. És azt se hogy miről tudnék beszélni. A nővéremmel nem tudok erről beszélni, a bátyámmal pedig semmiről. Marinagyi az egyetlen aki a felszínen tartja az érzéseket (néha kellemetlen, nehéz ott lenni, de szerintem segíti a gyászmunkát, ezért hálás vagyok neki) Nagyon félek a nagyszüleim elvesztésétől. Akarok csinálni egy angol c1-et. 470 pontot kb el akarok érni az érettségin. Várom az egyetemet. Gazdag akarok lenni. Remélem tudok is majd tenni érte.